2005-ben voltam Egyiptomban a tanszék pár hallgatójával és munkatársával. El-Mansoura szép hely volt a maga módján, meg a kairói bazár is, de az utóbbi helyen én igazán rosszul éreztem magam, hát még a pénztárcám... Alkudni tudni kell, ők viszont az olyanokból élnek, mint én, valószínűleg így megy ez már pár ezer éve őnáluk, pontosabban ezért megy még mindig egyáltalán.
Aztán a vendéglátóink a látogatásunk utolsó napjaiban buszra raktak bennünket, és egy tízensok órás utazás után végül Sharm-el-Sheikhben szálltunk le. Nahát, az maga a csoda a semmi közepén, aki még nem járt ott, az feltétlenül menjen el egyszer, de nem arra vagyok büszke, hogy én már ott is voltam, hanem hogy az egyik arab kísérőnk barátnője azt mondta a szálloda ajtajában, hogy szerinte én hasonlítok Robin Williamsre.
Sajnos akkor még nem beszéltem elég jól angolul ahhoz, hogy azt mondjam neki, nagyon megtisztel, de én egyáltalán nem hasonlítok Robin Williamsre, helyette csak mutogattam meg nevettem, szegény lány azóta is azt hiszi, hogy megbántott. Pedig dehogy. De akkor sem hasonlítottam Robin Williamsre, és ez már így is marad...
