Ian Anderson nem szép ember – állapítottam meg a PeCsában, azaz a Petőfi Csarnokban 1993. június 23-án, egy szerdai napon, az esti órákban. Ott és akkor volt ugyanis a Jethro Tull fennállásának 25. évfordulójára rendezett turné budapesti koncertje, én pedig pont ezért mentem el oda és akkor.
Sosem jártam azelőtt a PeCsában (és többet már nem is fogok, mert 2017-ben lebontották), meg a Jethro Tullról sem tudtam sokat, szóval nem lenne igaz azt állítani, hogy fanatikus rajongó voltam 17 évesen, de azért teljesen tájékozatlan sem. Majdnem biztos vagyok benne, hogy Kóródi Mikitől kaptam kölcsön azt a két kazettát 1992 körül egy hétvégére, amelyeken három oldal Jethro Tull mellett egy oldalnyi Supertramp is volt, aztán valahogy nálam maradtak. Lassan majd vissza is kellene adnom őket, azt hiszem...
(Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/af/PetofiCsarnok-Entrance.JPG)
A M.É.Z. meg a Sziámi volt az előzenekar, Sziámi a végén a Diákszigetet reklámozta – milyen klassz lehet, gondoltam, egy hét buli a Hajógyári Szigeten, idén már nem jutok el, de hátha lesz jövőre is, és majd akkor. Érettségi után még jobb is lesz, ha lesz. Lett is, van is 25 éve, azóta már nem is Diáksziget a neve, csak simán Sziget, de azóta sem jutottam el, illetve csak egyszer, egyetlenegy napra/estére, a Prodigy miatt, ráadásul pont azért, mert nem jöttek el, pedig akkor ők voltak az egyik leg-leg... de ez most mellékszál.
Ian Anderson nem lett szebb – állapítottam meg tegnap este a Budapesti Kongresszusi Központban, viszont ugyanolyan cigaretta- és kocsmaszagú volt az a fehér szakállú rocker bácsi, aki mellettem ült, és a kalapja is pont olyan volt, mint annak a kb. negyvenes fickónak 1993-ban, aki akkor mellettem állt és csápolt. Nem... ekkora véletlenek azért nem lehetnek...!
Ami szintén nem változott, hogy 1993-ban és most is leginkább a Heavy horsest vártam. Akkor csak pár ütemet játszottak belőle – mintegy összefoglalóként a 25 év terméséből egy csomó másik számmal –, de végigjátszották a „Hot night in Budapest”-et. Tegnap meghallgathattuk – lehet, hogy Budapesten élőben utoljára – a Heavy horsest, ellenben teljesen kimaradt a Budapest, pedig tudom, hogy ezt rajtam kívül legalább még egy ember várta. De Anderson ugyanúgy rohangált és ugrabugrált két órán keresztül a színpadon, mint egész életében mindig is, és a lábával, főleg a ballal kalimpált meg bohóckodott végig, de úgy, hogy én azt akkor, 25 éve se tudtam volna utánozni, most meg aztán pláne...
(Forrás: https://www.cdandlp.com/es/jethro-tull/heavy-horses/33-1-3-rpm/r3089184269/)
A hajnali postavonattal mentem haza, 1993-ban még olyan is volt. A szombathelyi Haladás tizenegyesekkel kikapott a Magyar Kupa-döntőben a Fraditól, a meccs éppen a koncerttel egy időben volt, a sógorom is értékesített egy büntetőt, de így is kikaptak, viszont (a kupadöntőtől függetlenül) feljutottak az NB I.-be. Azt már nem tudom, hogy miért volt logikus akkor, hogy UTE-rigmusokat énekelt a vagonban kb. 20-25 Fradi-mezes sakálrészeg szurkoló, de a focihoz tényleg nem értettem sose. Buzdítottak, hogy én is énekeljek, de mondtam, hogy én a Jethro Tullon voltam a PeCsában, viszont őket ez pont annyira nem érdekelte, mint engem a foci, úgyhogy a sörről kezdtünk beszélgetni, ami negyven forint volt a Városligetben, otthon meg 24. Már világos volt, amikor leszálltam a vonatról Mezőtúron. Másnap (aznap) nem mentem a SZÜV-be, Szolnokra, ahol a nyári gyakorlatomat töltöttem, de a végén így is ötöst kaptam, mert szóltam előre, hogy aznap nem fogok menni.
Már nincs postavonat és nincs SZÜV (Számitástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat) sem Szolnokon. Ott legalábbis nem, ahol én voltam nyári gyakorlaton. Meg PeCsa sem. És nem kizárt, hogy a Jethro Tull-lal is utoljára találkoztunk tegnap személyesen Budapesten.
De visszatérve a Supertrampre... Roger Hodgson is épp turnézik. Pestre ugyan nem jön el, de ha a hegy nem megy Mohamedhez...
P.S.
„Az 1985. október 5-én, a budapesti Kongresszusi Központban megrendezett döntőben a kétezer jelentkező közül több rosta után végül 25 lány került be: nagyestélyiben, egy-, majd kétrészes fürdőruhában vonultak fel. Molnár Csilla messze a legmagasabb pontszámmal nyerte el a Magyarország Szépe címet és a koronát.” – írja a femina.hu.
Emlékszem a döntőre és Molnár Csillára is. Ian Andersonnal ellentétben ő nem 71, hanem 17 volt akkor, és szép. Nagyon szép.
Épp ma lenne 50 éves...
(Fotó: MTI/Benkő Imre, forrás: https://femina.hu/hazai_sztar/molnar-csilla/)
