...laknak a bölcsi alatti szinten, éppen azzal a házzal szemben a Mocsáry Lajos utcában, ahol 1994-ben albérletben laktam Sanyi bácsinál és Anci néninél. A táblára szemérmesen Családok Átmeneti Otthona van írva míves Arial betűvel, de a bentlakók nemigen illenek bele a klasszikus családmodellbe. Apu-anyu-gyerekek ugyan vannak, de ők nem egy nagy család, hanem sok kicsi. Rendszerint azonban inkább csak anyuval, mert apu vagy börtönben van, vagy hamarosan lesz (remélhetőleg), mert éppen őelőle menekülnek ide anyu meg a gyerekek... És mindannyian cigányok. A romákat egyszer kikérte magának az egyikük, amikor beszélgettünk pár szót. Mink rendes cigányok vagyunk, nem romák.

Emlékszem, '95 tavaszán Pimpa barátom még matekszakos is volt, de nem sokáig ő sem. Nekem meg pár hónappal korábban már javasolták, hogy ne erőltessem ezt a kérdést, nélkülem is lesz sok kiváló matematikatanár... Ültünk kint a szőlőlugas alatt, és biztosan épp ittunk valamit. Május volt, szerenádozó szinglihordák járták az utcákat, és ebben a sárga épületben, a patak partján akkor még se bölcsi, se átmeneti otthon nem volt, viszont a Bornemisszának a leánykollégiuma, az igen. Biztosan szóvá is tettük ezt mi egymás között akkoriban... aztán ittunk tovább. Sanyi bácsi igen tudományos bort állított elő, időnként be is rúgtunk tőle jó alaposan...

Ma (2010. szeptember 17.) éppen ez jutott eszembe, amikor vittem a Janka után fizetendő pénzt a bölcsibe. Nagyon esett az eső, bőrig áztam az autótól. Janka ma nem ment, szabit vett ki mára, otthon maradtak kettesben. A bölcsinénik ott ültek a gyerekekre méretezett kis padokon, mint a verebek. Van közöttük egy Ildi nevű lány, nagyon kedves, és minimum egynyolcvan magas is, ezért ő különösen vicces volt, ahogy ott gubbasztott az aprócska padon. Nagyon megijedtek, amikor bementem: fél kettőkor nemigen nyitja rájuk az ajtót senki, mert ilyenkor alszanak a gyerekek, nem számítottak rám. Fizettem, és már jöttem is.

Székelykáposzta illata volt az egész házban. Van itt a bölcsin kívül kistérségi társulási iroda, meg a jófene tudja, mi minden fér még ebbe a kicsi épületbe, de aligha tőlük jött az illat. Ez olyan nagyon király, igazi cigányos kajaillat volt. Ilyenek jönnek ki az átmeneti otthon szobáinak rácsos ablakán a dohos cigifüstszaggal keveredve, meg persze Bódi Guszti és a nagyecsedi fekete szemek, Hosszú fekete haj, csutkára tolva.

De ez a mai még a szokásosnál is durvább volt, nem lehetett kibírni, vacsorára székelykáposztát főztem, muszáj volt, annyira megkívántam. Vecsésibõl. Elég drágán vettem az otthoni boltban, sajnos ott csak zacskósat lehet kapni, de szerencsére nincs benne ecet meg citromsav. Nem győztem kivárni, mire megfő, a káposzta felét még azelőtt megettem magában (meg két-három zsíros kenyérrel, puha kenyérből, nagyfröccsel), hogy elkészült volna.

Amikor a lõrinces dinnyéket felváltja az a fajta savanyú káposzta, ami mellett nem tudsz elmenni úgy, hogy ne egyél belőle egy háromujjas csipetet jövet-menet, akkor visszavonhatatlanul megjött az ősz. És én ezt idén egyáltalán nem bánom...

(A fotó innen van: http://receptletoltes.hu/hu/archívum/13575)