Otthagyta egy hallgató a 008-ban a pénztárcáját, teli volt pénzzel, az összes igazolványával és még ki tudja, mivel. Én észre se vettem, csak majd a következő csoportból egy másik fiú, rögtön szólt is, hogy talált egy tárcát, először azt hittem, hogy az enyém, mert nekem is olyan van. Aztán láttam, hogy nem, mert ebben sokkal több pénz volt. Benne volt a fiú diákja meg a személyije, megkerestem a Neptunban a telefonszámát, felhívtam, mondtam, hogy jöjjön érte, jött is tíz perc múlva. Megkérdeztem, hogy mikor született, ő megmondta a dátumot és flekója számát, és mivel pont úgy nézett ki, mint a kártyán a fénykép, odaadtam neki. Nagyon szépen megköszönte, mondtam, hogy ne nekem, hanem annak, aki megtalálta, kiderült, hogy még ismerik is egymást, de a megtaláló nem is tudta, mit talált, mert bele se nézett a tárcába, hanem rögtön ideadta nekem. Kezet fogtak, megbeszéltek valami esti bulit, aztán mindenki ment boldogan a dolgára.

Tök egyszerű az élet, menne ügyesen magától is, csak hagyni kéne, hadd menjen.

(Fotó: http://pngimg.com/download/3519)