Középkorú, kedves óvónő ül mellettem a vonaton, különben nagyon szép paradicsompalántát vett valahol, két vagy három tő az egész, de teli van velük a nejlonszatyor. Az enyéim még megközelítőleg se ekkorák. Ennyit számítana, hogy Szekszárd délebbre van, mint Felsőtárkány?

Azt, hogy óvónő, onnan tudom, hogy most mondta a telefonban egy hajóskapitánynak, aki a Családi Lapban megjelent társkereső-hirdetésre jelentkezett, ha jól vettem ki a szavaiból. Hallgatózni nem kellett, kevesen utazunk ma, és ez a modern motorvonat egészen csendesen megy ahhoz, hogy az egész kocsi hallgassa az egyébként nagyon kedves beszélgetést. A nő kedveli a vizet és a halat is, kedden fognak találkozni a Dunánál, és még most is mosolyog, amikor leszáll a vonatról. Azt hiszem, this is the beginning of a beautiful friendship. Még hogy nincs jövője a nyomtatott sajtónak. Nahiszen!

Miután leszállt az óvónő, előrementem kicsit bámészkodni. Ez a Desiro olyan, hogy a vezetőállást csak egy üvegajtó választja el az utastértől, látod a pályát meg a vezért is, ahogy vezet.

Ha lett volna ilyen gyerekkoromban, szerintem ilyen vonaton végeztem volna el az általános iskolát, biztosan nem lehetett volna leszedni róla. Kérdi a jegyvizsgáló:
– Egész Egerig? – persze pontosan tudta, hogy igen, öten voltunk az egész vonaton, mínusz az óvónő, tíz perce kezelte a jegyemet.
– Igen – mondom –, hétre otthon leszek.
– Hétre?! De hát most negyed három van. Ez nagyon jól ki lett nézve a menetrendből.
– Dehogyis. Ha később indulok, ma már nem érek haza, ha korábban, akkor meg csak a reggeli lett volna. Ehhez valahogy pont jók a csatlakozások. Sárbogárdon is, meg a Keletiben is.
– Mi is akartunk menni az asszonnyal Egerbe, meg Szilvásváradra. Nyáron. De aztán nem mentünk.
– Hát, Szilvásra nehéz is vonattal, összesen három vonatpár van naponta.
– Három? Hogy-hogy három? Csak három?
– Annyi. Hétvégén meg csak egy.
– Egy? Oda? Miért?!
– Nem tudom. Pedig Magyarország legszebb vasútvonala.
– Tényleg az – kapcsolódik be a vezér, aki pont úgy nézett ki, mint Leslie Mándoki, és hallotta a beszélgetést, mert nyitva volt az ajtó. – Két éve mentem arra. Szebb, mint a 11-es Győr meg Veszprém között a Bakonyban. Pedig az is szép. De azt is be fogják zárni.
– Nincs ez így jól – mondja a kalauz. – Na de menjünk, el kell érni a Mecseket Sárbogárdon. Sárga-zölddel meneszt.
– Sárga-zöld – mondja a vezér is.
Többet nem beszéltünk.

(A paradicsompalánta fotója saját, a többi innen van: https://www.pinterest.com/hollywoodlegacy/movie-quotes/, https://commons.wikimedia.org/wiki/File:M%C3%81V_6342-004.jpg, http://www.terasz.hu/main.php?id=eloadomuveszet&page=cikk&cikk_id=16150)